A héten bizonyos elemei miatt nagy nyilvánosságot kapott az az országgyűlési polémia, amit Orbán Balázs és Magyar Péter folytatott, s amely egyik részletében nem várt, ki nem kényszerített fordulatot vett, s a Tisza-kormány (vagy személyesen Magyar Péter miniszterelnök) sajtópolitikai elképzeléseibe is bepillantást engedett. Orbán Balázs a Fidesz országgyűlési képviselőjeként és egyben a Mathias Corvinus Collegium (MCC) kuratóriumi elnökeként szólalt fel a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (a kekvák) rendszerének átalakítását szóvá téve, s a most megszülető új rendszer stabilitását kétségbe vonva. Erre reagálva Magyar Péter a rá jellemző élesen támadó, a Fidesz képviselőjét kampányfőnöki munkája miatt személyében is kritizáló megszólalásában hirtelen az MCC sajtóportfóliójának részét alkotó Mandiner című hetilapra is kitért, s ezt mondta: „értem, hogy fáj neked, hogy a Mandiner című vicclap most már az államhoz kerül, és mi leszünk a kiadói, nekünk kell majd meghatározni azt a tartalmat, amit ott le fognak adni”.

A Magyar Nemzeti Médiaszövetség nem kíván partner lenni abban a hallgatásban, amely ezt a kiszólást a kormánypárti hírportálok részéről fogadta, mert úgy véljük, ezt a megszólalást nagyon is a helyén kell kezelni. Észre kell venni, fel kell hangosítani, hogy a sajtóviszonyok átalakulásában és kormányzati átalakításában tisztán tudjunk látni, véleményt tudjunk formálni.

Fontos megállapítani, hogy ez eddig nem történt meg: a Mandiner az érintettsége okán természetesen erősen tematizálja ezt a mondatot, viszont nagyon is feltűnő, hogy ezt a parlamenti csörtét tudósítva a kormánypárti lapok mennyire eltévesztik vagy tudatosan máshova helyezik a fókuszt. Hálás téma ugyan Magyar Péter gúnyos elismerését és köszönetnyilvánítását megírni, amellyel Orbán Balázs kampánymunkáját minősítette, de ami itt a Mandinerre utalva elhangzott, annak nyilvánvalóan sajtószakmai közüggyé kellene válnia. S ha ez eddig nem történt meg, akkor szövetségünk lépéseket tesz azért, hogy ez mégis így legyen.

Nem értünk egyet azzal, hogy egy nívós hírmagazint – és annak internetes hírportálként működő testvérlapját – sommás ítélettel „vicclapnak” lehessen bélyegezni. Lehet egyet nem érteni egy lap szellemi irányvonalával, de a súlyosan dehonesztáló minősítéseknek egy rangos sajtóorgánum esetében nem lehet helye.

Ami ennél is fontosabb: nem értünk egyet azzal, hogy akár csak egy gondolatkísérlet formájában is, de felmerüljön az, hogy az állam tulajdonába – vagy akár csak érdekkörébe – kerülő médiumok esetében az államnak kellene „meghatározni a tartalmat, amit ott le fognak adni”.

Természetesnek vesszük, hogy egyik sajtóorgánum sem lehet szellemileg független, s így legitim célnak tekintjük a Tisza-kormány irányvonalát támogató lapok munkáját – de csakis abban az esetben, ha ezt a kollégák nem az állam által „meghatározott” módon teszik, hanem egyfajta értékrendi közösségtől vezettetve, önkéntesen, nem pedig központi direktívát követve vállalják. Minden más eset ugyanis a sajtószabadság csúfos vereségét jelentené, amely ellen minden lapnak és médiaszervezetnek kötelessége szót emelni.

Felhívjuk tehát a kormánypárti lapok figyelmét arra, hogy tanúsítsanak komolyabb figyelmet a Mandinert érő kormányzati támadás iránt, mert ezek a veszélyes kijelentések a teljes szakma számára aggasztó jelek lehetnek.

A Tisza-kormány sajtópolitikáért felelős vezetőit és magát Magyar Pétert is ugyanakkor arra kérjük, segítsenek tisztázni az elhangzottakat.

Ha csak a vita hevében bekövetkező szerencsétlen elszólásról van szó, azt nyugodt szívvel, még utólag is korrigálni lehet. Ha így van: tegyék is ezt meg – az egész sajtószakma megnyugtatására.

Ha azonban nem elszólásról van szó, hanem a Mandiner államosításáról és központi direktívákkal történő befolyásolásának tervéről, akkor fejtsék ki, hogyan és kikkel képzelik ezt megvalósítani, hogy a terveik szakmai kontrollját a teljes nyilvánosság előtt lehessen elvégezni.

A Magyar Nemzeti Médiaszövetség kész arra, hogy ebből a munkából kivegye a maga részét.