A Magyar Nemzeti Médiaszövetség 52 oldalas szakmai koncepcióval vett részt a magyar közmédia jövőjéről indított párbeszédben, amit benyújtás után a saját felületünkön is közreadtunk, s amely most a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium által készített, A közmédia megújulásáról szóló szakmai párbeszéd összefoglalója című anyag közreadásával azonos időben elérhetővé tett dokumentumlista részeként, NMSZ-20260823 jelzettel az MTVA honlapján is megjelent. 

A beérkezett anyagok és a most elkészült összefoglaló összevetése alapján jó okunk van elégedettnek lenni: az MNMSZ által felvázolt jövőkép meghatározó elemeinek jelentős része bekerült a közös szakmai álláspontok közé. Nem gondoljuk, hogy minden ilyen gondolat kizárólag tőlünk származott – több kérdésben széles szakmai konszenzus alakult ki –, az azonban jól látható, hogy az MNMSZ az egyik legátfogóbb és leginkább jövőorientált programmal járult hozzá a párbeszédhez.

A magyar közmédia megújításáról indított szakmai konzultáció mérete önmagában is figyelemre méltó. A hivatalos összegzés szerint 182 szervezet kapott felkérést, emellett nyílt felhívást is közreadtak. Összesen 125 beadvány érkezett, ezek közül 111 szervezeti javaslat került a fő elemzésbe. A teljes szintézis több mint 500 oldalnyi javaslat feldolgozására épült, tíz kérdéskörben. 

Az MNMSZ a folyamatot kezdettől nem egyszerű kérdőívként, hanem valódi szakmai tervezési lehetőségként kezelte. Ez a beadvány terjedelmén is látszik.

52 oldal – messze a legrészletesebb beadvány

A rendelkezésünkre álló 110 különálló szervezeti dokumentumot terjedelem szerint is összevetettük. Ezek összesen 854 PDF-oldalt tesznek ki, vagyis egy beadvány átlagos hossza 7,8 oldal volt. Hét anyag mindössze egyoldalas, további 34 pedig 2–4 oldalas volt; vagyis a vizsgált beadványok több mint harmada legfeljebb négy oldalban foglalta össze álláspontját.

Ehhez képest a Magyar Nemzeti Médiaszövetség 52 oldalas szakmai anyagot nyújtott be. A vizsgált mezőnyben a második leghosszabb, a Nemzetiség Kulturális és Médiacsoport anyaga 37 oldalas, a harmadik, a Pécsi Tudományegyetem BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének tanulmánya pedig 28 oldalas volt.

A terjedelem azonban önmagában természetesen nem minőségi mérce – és nem is erre vagyunk elsősorban büszkék. A lényeg az, mi került erre az 52 oldalra.

Az MNMSZ ugyanis nem egyszerűen egy-egy problémára tett javaslatot, hanem megpróbált összefüggő választ adni arra a kérdésre, hogy milyen legyen a magyar közmédia 2030-ban és az azt követő évtizedben.

Nem csatornákat, hanem közszolgálati ökoszisztémát

Koncepciónkat tíz alappillér köré építettük. Ezek között szerepelt a közszolgálatiság újrafogalmazása, valamennyi magyar elérése, a generációk közötti híd megteremtése, a Digital First működés, a tartalomközpontúság, az innováció és a mesterséges intelligencia, a társadalmi hasznosság új mérőszámai, a helyi közösségek és a nemzeti összetartozás, a nemzetközi jó gyakorlatok adaptálása és a jövőálló közmédia megteremtése. 

A mögöttes gondolat egyszerű volt: a XXI. századi közmédia már nem értelmezhető pusztán televízió- és rádiócsatornák együtteseként.

Az MNMSZ ezért egy egységes, platformfüggetlen közszolgálati ökoszisztémát javasolt, amelyben a televízió és a rádió mellett streaming, podcast, mobilalkalmazások, közösségi média, digitális archívum és újabb, később megjelenő platformok egyaránt helyet kapnak. A közszolgálati küldetés maradandó, az eszközöknek azonban folyamatosan változniuk kell. 

A végső szakmai összefoglaló egyik legfontosabb megállapítása ugyanez lett: a közmédia működését a csatornaközpontúság helyett platformfüggetlen rendszerként kell újragondolni.

„Digital First” – az MNMSZ egyik központi javaslatából közös szakmai alapelv

Különösen figyelemre méltó a Digital First koncepció útja.

Az MNMSZ már a koncepció tíz alappillérének egyikeként rögzítette a Digital First szemléletet. A javaslat szerint a lineáris televízió és rádió megtartása mellett a digitális platformoknak, streamingnek, podcastoknak, mobilalkalmazásoknak és közösségi médiának a közszolgálati jelenlét természetes részévé kell válniuk. 

Részletes programunkban ezt még pontosabban fogalmaztuk meg: „Digital First szerkesztőségi működés, ahol minden tartalom eleve több platformra készül”. Ugyanitt egységes digitális ökoszisztémát, átfogó podcaststratégiát és önálló közösségimédia-szerkesztőségeket javasoltunk. 

A szakmai párbeszéd végső összefoglalójában pedig már az egyetértéses pontok között jelenik meg a „Digital first” stratégia.

Mellette ugyanott szerepel az archívum hozzáférhetővé tétele, az önálló audiokínálat és az „átfogó podcast-stratégia”, valamint a közösségi média önálló tartalomszolgáltatási és felfedezési funkciója is. 

Ez az egyik legszembetűnőbb párhuzam az MNMSZ programja és a végső dokumentum között.

Nem elég feltölteni a tévéműsort az internetre

Hasonlóan erős az egyezés a közösségi média értelmezésében.

Az MNMSZ álláspontja szerint egy televíziós műsor internetre feltöltése még nem digitális tartalomstratégia. Minden fontos platformot önálló médiumként kell kezelni, saját közönséggel, nyelvvel, formátummal és szerkesztési logikával. Ezért javasoltuk olyan önálló közösségimédia-szerkesztőségek létrehozását, amelyek nem utólag adaptálják a televíziós műsorokat, hanem eleve az adott platformra gyártanak.

A végső összefoglaló ugyanezt már „platformra tervezett gyártásként” írja le: a tartalmat eleve többplatformosra kell tervezni, mert „a kész műsor utólagos feltöltése még nem online jelenlét”. 

A megfogalmazások közelsége önmagáért beszél.

Podcast, streaming, saját platform

Az MNMSZ nem egyszerűen több podcastot szeretett volna. Átfogó podcaststratégiát javasoltunk, amely a rádiózás természetes digitális továbbfejlesztéseként működhet, és egy nagyobb digitális közszolgálati rendszer része lehet. 

A végleges dokumentumban már az szerepel, hogy az audiokínálatot egyetlen alkalmazásba szervezett önálló felületnek, átfogó podcaststratégiával kellene összefognia. 

Más beadványokban is megjelent természetesen a podcast – ahogyan a streaminget, a mobilalkalmazásokat és a közösségi médiát is sokan javasolták. Az MNMSZ anyagának sajátossága inkább az volt, hogy ezeket nem különálló technológiai eszközökként, hanem egymással összekapcsolt közszolgálati rendszerként kezelte.

Az archívum ne raktár, hanem nemzeti tudástár legyen

Szintén hangsúlyos elem volt az audiovizuális archívum jövője.

Ebben a kérdésben rendkívül széles szakmai egyetértés alakult ki. A végső dokumentum szerint valamennyi érintetti csoport nemzeti kulturális vagyonként tekint az archívumra. 

Az MNMSZ ehhez egy technológiai jövőképet is kapcsolt: az AI segítségével automatikus leiratok, feliratok és fordítások készülhetnének, azonosíthatóvá válhatnának személyek, helyszínek, témák és események, az intelligens keresés pedig a jelenleginél nagyságrendekkel használhatóbbá tehetné az audiovizuális örökséget.

Fontos ugyanakkor hozzátenni: ez nem kizárólag MNMSZ-javaslat volt. Többek között a Mesterséges Intelligencia Koalíció, egyetemek, szakmai és kulturális szervezetek is hasonló irányokat fogalmaztak meg. Ez éppen annak bizonyítéka, hogy ezen a területen valódi szakmai konszenzus alakult ki.

Ne csak azt mérjük, hányan nézték

Az MNMSZ egyik alapvetése volt az is, hogy a közszolgálati média sikerét nem lehet kizárólag ugyanazokkal a mutatókkal mérni, mint egy kereskedelmi televízióét vagy egy internetes portálét. Ezért a nézettség és hallgatottság mellett társadalmi, kulturális, oktatási és közösségi hatások, valamint a közbizalom mérését javasoltuk. 

Ebben sem maradtunk egyedül. Az összevetett beadványok jelentős része különböző formában ugyanezt sürgette, így ez az egyik legegyértelműbb szakmai konszenzussá vált. A végső dokumentum többdimenziós közszolgálati teljesítménymérést javasol.

Ezt különösen fontos eredménynek tartjuk. Nem azért, mert kizárólag a mi ötletünk volt, hanem azért, mert az MNMSZ által alapelvként képviselt szemlélet széles szakmai támogatást kapott.

Minden generációt a saját platformján

Ugyanez igaz a generációs stratégiára.

Az MNMSZ szerint nem egyetlen médiát kell minden korosztályra ráerőltetni. A különböző generációkat saját médiahasználati környezetükben kell elérni, miközben a közmédia feladata éppen az lehet, hogy hidat építsen közöttük. 

Ez a gondolat számos más beadványban is megjelent. A Wikimédia Magyarország például szinte ugyanezzel a logikával fogalmaz: a fiatalabb generációkat ott kell megszólítani, ahol jelen vannak – online, közösségi és interaktív felületeken –, miközben a televízió és a rádió továbbra is fontos marad más közönségcsoportok számára. 

Itt tehát nem „átvett MNMSZ-ötletről”, hanem egyértelmű szakmai találkozási pontról beszélhetünk.

A közmédia ott vállaljon feladatot, ahol a piac nem teszi

Programunk egyik fontos alapelve szerint a közmédia küldetése nem az, hogy nézettségben, kattintásban vagy reklámbevételben legyőzze a kereskedelmi szereplőket. Elsősorban olyan társadalmi, kulturális, oktatási és közösségi értékeket kell létrehoznia, amelyek tisztán piaci alapon nem, vagy csak korlátozottan jönnének létre.

Ez is széles körű támogatást kapott. A végső összefoglaló már közös alapelvként rögzíti, hogy a közmédia és a piaci szereplők viszonyát szerepmegosztásként kell értelmezni, és közös elvárásként jelenik meg a megrendelések átláthatósága, illetve a partnerek azonos feltételek szerinti kiválasztása. 

Nem minden tőlünk jött – és ettől hiteles a közös eredmény

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni: a szakmai párbeszéd lényege éppen az volt, hogy különböző hátterű szervezetek tudását és szempontjait egyesítse.

Voltak olyan területek, amelyeket mások nálunk jóval részletesebben dolgoztak ki. Az UNICEF Magyarország például gyermekjogi alapú közmédia-szerkesztési és reprezentációs standardot javasolt, a gyermekek érdemi bevonásával. Az Útjelző hálózat rendkívül részletes akadálymentesítési programot készített a látássérült emberek egyenlő hozzáféréséért. A Wikimédia Magyarország pedig különösen előremutató javaslatokat tett a digitális archívum nyílt hozzáférésére és a közpénzből létrejött tartalmak felhasználási jogainak rendezésére. 

Ettől válik valóban közös szakmai dokumentummá az összegzés.

Mire vagyunk tehát büszkék?

Nem elsősorban arra, hogy az MNMSZ adta be a vizsgált mezőny messze leghosszabb, 52 oldalas szakmai anyagát.

Arra sokkal inkább, hogy nem pusztán problémákat soroltunk fel, hanem működőképes jövőképet próbáltunk felrajzolni.

Digital First. Platformfüggetlen közszolgálatiság. Egységes digitális ökoszisztéma. Platformra tervezett tartalomgyártás. Streaming és átfogó podcaststratégia. Önálló közösségimédia-szerkesztőségek. AI-val támogatott, megnyitott nemzeti audiovizuális archívum. A fiatalok bevonása. A külhoni magyarság digitális elérése. A nézettségen túlmutató társadalmi hasznosság. A közmédia és a kereskedelmi médiaszektor világos szerepmegosztása.

Az általunk elvégzett összehasonlítás alapján jó okkal mondhatjuk, hogy az MNMSZ programjának meghatározó elemei nagy számban és sok esetben nagyon hasonló rendszerben köszönnek vissza a közös szakmai összegzésben.

Számunkra ez a szakmai párbeszéd legfontosabb eredménye.

Nem az számít, hogy végül melyik mondat kitől származott. Az számít, hogy a magyar közmédia jövőjéről kialakuló szakmai gondolkodásban azok az elvek és megoldások kaptak hangsúlyos helyet, amelyekért a Magyar Nemzeti Médiaszövetség is következetesen érvelt.

És erre valóban büszkék vagyunk.

Bakonyi Péter, a Magyar Nemzeti Médiaszövetség szakmai koncepciójának szerkesztője

Budapest, 2026. október 6.