Új médiaszakmai podcastot indít a Magyar Nemzeti Médiaszövetség. A Kapuőr első adásának aktualitását a Független Közmédia Testület felállítása körül kialakult rendkívüli helyzet adta, a beszélgetés azonban jóval túlmutatott a jelölési folyamat vitáin. Toót-Holló Tamás két olyan médiaszakemberrel, Bakonyi Péterrel és Martí Zoltánnal beszélgetett, akik különböző okokból nem jutottak el a testületi tagságig – miközben mindketten hosszú közmédiás tapasztalattal és határozott szakmai elképzelésekkel rendelkeznek a magyar közszolgálati média jövőjéről.

Aligha indulhatna aktuálisabb témával a Magyar Nemzeti Médiaszövetség új podcastja, a Kapuőr. A Független Közmédia Testület tagjainak kiválasztása az elmúlt hetekben komoly szakmai és politikai vitákat váltott ki, a folyamat több pontját médiaszakmai szervezetek is kifogásolták.

A Kapuőr első adásában azonban nem egyszerűen azt próbáltuk rekonstruálni, mi történt a jelöltek körül. Sokkal érdekesebbnek tartottuk azt a kérdést: mit tudnak mondani a magyar közmédia jövőjéről azok a szakemberek, akik végül nem kerültek be a testületbe?

A beszélgetés vendége Bakonyi Péter, a Magyar Nemzeti Médiaszövetség által jelölt médiaszakember, illetve Martí Zoltán, akit a KDNP nyílt pályázaton választott ki saját jelöltjeként. Előbbi jelölése formai hiányosságok miatt már a szakmai kiválasztás korábbi szakaszában kiesett, utóbbi pedig a parlamenti bizottságban nem kapta meg a szükséges támogatást.

Mindketten jelentős közmédiás múlttal rendelkeznek. Bakonyi Péter pályájának közel két évtizedét közvetlenül vagy közvetve a közszolgálati médiában töltötte, egyebek mellett a Duna Televízió intendánsaként, később pedig főszerkesztőként dolgozott. Martí Zoltán több mint egy évtizedet töltött a közmédiában: újságíróként kezdett, hosszú ideig dolgozott az M4 Sportnál, majd az MTVA online igazgatója lett.

A bürokráciától a politikai döntésekig

A beszélgetés első része szükségszerűen a két jelölt történetével foglalkozik.

Bakonyi Péter szerint a Magyar Nemzeti Médiaszövetség jelölését olyan formai hiányosságok miatt zárták ki, amelyek egy több tucatnyi dokumentumból álló pályázati anyag egészéhez képest jelentéktelennek tűnhetnek. A döntés jogszerűségét nem kívánja vitatni, az eljárás szemléletét azonban igen: álláspontja szerint a bürokrácia feladata egy folyamat szabályos működésének elősegítése, és nem az, hogy önmagában céllá váljon.

Martí Zoltán más helyzettel szembesült. Ő eljutott a parlamenti meghallgatásig, ám végül nem kapta meg a szükséges támogatást. Megítélése szerint esetében már egyértelműen politikai döntés született, miközben maga a testületi tagság törvényi logikája szerint nem pártérdekek képviseletéről, hanem független szakmai munkáról szólna.

A két történet különböző, mégis ugyanahhoz a kérdéshez vezet: vajon a megfelelő szakemberek kiválasztását segíti-e a jelenlegi rendszer?

Nem mindent kell lebontani, ami ma közmédia

A vita innentől tudatosan eltávolodik a napi politikától.

A két vendég egyetértett abban, hogy hiba lenne a teljes jelenlegi közmédiát egyetlen politikai minősítéssel elintézni. A sport-, kulturális, vallási, nemzetiségi, oktatási vagy gyermekműsorok között ma is számos magas színvonalú közszolgálati tartalom készül, és a rendszer átalakítása nem jelentheti ezek automatikus felszámolását.

A kritika elsősorban a hírek és politikai hírháttér kiegyensúlyozottságára, valamint a rendszer működésének hatékonyságára vonatkozott.

Utóbbi különösen éles kérdés.

Sokkal kisebb stábbal, sokkal nagyobb hatás

Bakonyi Péter szerint a modern technológia már régóta lehetővé tenné, hogy a közmédia számos műsort a jelenleginél nagyságrendekkel kisebb költséggel készítsen el.

Ma egy professzionális online tartalom elkészítéséhez sok esetben nincs szükség több autónyi technikára és hat-nyolc fős stábra. Bizonyos műfajokban egy-két megfelelően képzett szakember akár mobil eszközökkel is olyan minőségű produkciót tud létrehozni, amely ráadásul sokszoros közönséget érhet el a digitális platformokon.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy sportközvetítést, koncertet vagy összetett stúdióprodukciót telefonnal kellene elkészíteni. A kulcsszó a differenciálás: ott kell nagy broadcast infrastruktúrát használni, ahol annak valóban hozzáadott értéke van.

Martí Zoltán szerint a költségeknél ugyanakkor mindig azt is meg kell mondani, milyen közszolgáltatásról vagy tartalomról hajlandó lemondani a társadalom. A közmédia költségvetésének jelentős tételeit például sportjogok és nagyszabású közvetítések adják, ezért pusztán egy végösszeg alapján nem lehet felelősen következtetni arra, mennyi lenne az „ideális” költségvetés.

Nem elég azt mérni, hányan nézték

A beszélgetésben előkerült a Magyar Nemzeti Médiaszövetség korábbi szakmai anyagában felvetett közszolgálati megtérülés gondolata is.

Egy közmédia teljesítményét ugyanis nem lehet kizárólag nézettséggel mérni. Egy kisebbségi, vallási vagy fogyatékossággal élő embereket szolgáló műsor akkor is fontos közszolgálati funkciót teljesíthet, ha viszonylag szűk közönséget ér el.

Egy korszerű értékelési rendszer ezért egyebek mellett az elérést, a különböző társadalmi csoportok lefedettségét, a kulturális és oktatási értéket, a közönség bizalmát, a hitelességet és – ahol mérhető – a tényleges társadalmi hatást is figyelembe vehetné.

A fiatal nem fog visszaülni a televízió elé

Az adás egyik legmarkánsabb állítása, hogy nem a fiatalokat kell visszaterelni a közmédia hagyományos csatornáihoz, hanem a közmédiának kell odamennie, ahol a fiatalok vannak.

Ez pedig már régen nem egyszerűen annyit jelent, hogy egy televíziós műsort feltöltenek a YouTube-ra, vagy létrehoznak egy TikTok-csatornát.

A közszolgálati médiának saját digitális formátumokban, podcastokban, rövid videókban, alkalmazásokban, edukációs szolgáltatásokban és akár videojátékokban is gondolkodnia kellene.

Bakonyi Péter példaként azt vetette fel: miért ne jelenhetne meg egy magyar történelmi helyszín vagy esemény egy világszerte játszott videojátékban? Ha egy fiatal egy játék során maga „járja be” az egri várat vagy találkozik egy magyar történelmi eseménnyel, az adott esetben jóval nagyobb kulturális és oktatási hatást érhet el, mint egy számára készített hagyományos televíziós műsor.

A hitelesség lehet a közmédia legfontosabb ismérve

A mesterséges intelligencia és a deepfake-ek korában különösen fontossá válhat a közmédia egyik klasszikus szerepe: a biztos pont megteremtése.

A beszélgetés résztvevői szerint a mesterséges intelligenciától nem félni kell. Ellenkezőleg: a technológia jelentős hatékonyságnövekedést hozhat a vágásban, az archiválásban, a tartalomfeldolgozásban és számos háttérfolyamatban.

Ugyanakkor éppen az MI által generálható hamis képek, hangok és információk miatt egyre nagyobb értéke lehet egy olyan médiaszolgáltatónak, amelyről a közönség tudja: amit itt tényként közölnek, azt ellenőrizték.

Lehet, hogy egy ilyen közmédia néha néhány perccel később közölne egy hírt, mint a közösségi média. Cserébe viszont garanciát adhatna arra, hogy az információ valódi.

A Kapuőr ezért indult el

A Magyar Nemzeti Médiaszövetség új podcastjának célja nem az, hogy újabb lövészárkot ásson a magyar médiában.

Éppen ellenkezőleg.

A Kapuőr olyan szakmai fórum szeretne lenni, ahol különböző világnézetű, politikai hátterű és szakmai múltú emberek is leülhetnek egymással beszélgetni, egyetérthetnek bizonyos kérdésekben, másokban pedig akár élesen vitatkozhatnak.

A közmédia átalakítása túlságosan fontos ügy ahhoz, hogy kizárólag politikai jelszavak szintjén beszéljünk róla.

A következő évtized magyar közmédiája ugyanis nem attól lesz jobb, hogy az egyik politikai oldal embereit lecseréljük a másikéra. Attól lehet jobb, ha korszerűbb, hatékonyabb, átláthatóbb, hitelesebb és szakmaibb rendszer épül – és végre arról is érdemi vita kezdődik, hogyan lehet ezt megvalósítani.

A Kapuőr első adását 2026. augusztus 28-án rögzítettük.

A teljes beszélgetést itt nézheti meg: